Hegyi Gyula az InfoRádió beszámolójára reagálva különösnek találta, hogy csak most jutott el cikke az - úgymond -"inger küszöbig". Nem erről van szó, hanem dr Mark Pittaway keddi válaszáról, amely szerint a fogalmak szorulnak tisztázásra, mégpedig elsősorban az, hogy 1956-ban forradalom volt-e Magyarországon, vagy felkelés.
Az InfoRádó munkatársával folytatott beszélgetés során az Európai Parlament tagja azt hangsúlyozta, hogy cikkében, a nemzetközi sajtó-gyakorlatnak megfelelően, felváltva használta a forradalom és felkelés kifejezést. Hosszú cikkét gondosan végigolvasva azt találtuk, hogy a forradalom szó abban csak egyszer fordul elő, mégpedig idézőjelben, mint a vonatkozó magyar törvényben szereplő fogalom, amelyet törvényesítése ellenére "sok egyszerű ember változatlanul felkelésnek tekint. Tehát egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy a két szót felváltva használta.
Hegyi Gyula azt is mondotta az InfoRádió munkatársának, hogy nem hozta össze a forradalom alatti általa szélsőjobboldalinak nevezett megmozdulásokat a mostani szélsőjobboldali rendbontással.
Legjobb újból elolvasnunk a cikknek a forradalomra vonatkozó vagy ennek kapcsán a közelmúlt eseményeire utaló részét, a legpontosabb fordításban. Londoni beszámolónk is teljesen pontos fordítást közölt, de néhány helyen stilizálva.
Íme a cikk kérdéses részlete:
"Egybeesett egymással a megemlékezés az 1956-os felkelésről és a kormány gazdasági szükségprogramja. 1956 nosztalgikus emléke szerint békés emberek tüntettek és bátor ifjak harcoltak szovjet tankok ellen. A valóságban ez csak egyféle - jóllehet fontos és hősi - oldala a történteknek. Van egy másik, néha elfeledett oldal is, kommunisták meglincselése, antiszemita jelszavak és a náci ideológia felélesztése bizonyos szélsőséges csoportok által. Ezek 1956-ban és 2006-ban is kicsiny kisebbséget képeztek, de kritikus percekben a szélsőségesek hangja hangosabbnak hallatszik. Az ötvenedik évfordulót szélsőjobboldali csoportok most hétfőn arra használták fel, hogy ismét összegyűljenek a budapesti utcákon.
Gyurcsány szocialista pártja az 1956-os reformkommunista vezető, Nagy Imre örökösének vallja magát, de a kemény jobboldal szerint ez még mindig a régi, kommunista, nem-magyar (értsd zsidó) ellensége a nemzetnek. Gyurcsány óriási igyekezettel fáradozott azon, hogy nagyszabású emlékezés legyen annak az évfordulóján, amit ő, sőt, a magyar törvény 'forradalomnak' nevez (bár sok egszerű ember szerint változatlanul 'felkelés' - hősi és szégyenletes történések elegye.) De hétfőn a zavarkeltők vették át a színteret, magukra terelték a figyelmet, és megmutatták, hogy 1956 még mindig nyitott seb Magyarországon./.../ Orbán Viktor volt miniszterelnök a magyar Parlament előtt bátorította a zavargókat."
Dr. Mark Pittaway, az Open University történész szakértője, kedden közölt levelében azt fejtette ki Hegyi Gyula cikkére reagálva, hogy 1956 "sokak számára még valóban mindig nyílt seb és öröksége nem egyértelmű." A történész szerint Hegyi Gyula figyelmen kívül hagyja a történelmi összefüggéseket. Elfeledi, hogy 1956 széles népi reagálás volt egy diktatúra törtvénytelenségei ellen, tehát ötven évvel ezelőtt nem felkelés, hanem forradalom volt. Az utca nyomása kényszerítette ki a változást az ország élén. A tizenkét nap túl rövid időszak volt ahhoz, hogy megállapíthassuk, milyen politikai rendszer fejlődött volna ki az országban, de a forradalom történetét 1989 óta kutató szakemberek túlnyomó részének az a megnyugtató benyomása, hogy akkor alig mutatkozott nyílt neofasiszta politikai tevékenység - írja levelében az angol történész.