"Ma nőnapi puszival keltettem Klárát és Annát is. Anna, azt hiszem, ezt még nem pontosan érti, de ezzel együtt imádta. Gyorsan felhívtam Katust, édesanyámat, aztán lassan hívom még Évát, nővéremet is. Isten éltessen minden nőt! Ez a világ fabatkát sem érne nélkülük, szóval bárhogy is forgatjuk, nagy áldás, hogy ők vannak.
Amikor még készültünk a Putyin látogatásra, és tudtuk, hogy nálunk fog ebédelni, úgy döntöttünk, hogy a meglehetősen kopott és helyenként már foszladozó kárpitozású nappali ülőgarnitúrát áthúzatjuk. Mert azért a kisgyerekek eltakarhatatlan nyomot hagytak a garnitúrán az elmúlt sok-sok évben. Gondoltuk, na ez egy jó pillanat, érdemes megcsináltatni, és ha már megcsináltatjuk, akkor az asztalt, ami ott áll középen, azt is fényeztessük újra. (...) Éppen a Putyin látogatás előtt egy nappal hozták vissza a garnitúrát, az asztal meg csillog és villog, ahogyan illik.
Na, mindezt azért mondom el, mert tegnap késő este még vendégek jöttek és látva az új asztalt, úgy döntöttünk, teszünk rá egy terítőt, hogy ne maradjon nyoma a poharaknak. Terítőt felrakni, szép poharakat rá, a terítő sarkairól kis aranyszínű pamacsok lógnak, az egész kitűnően nézett ki. Egészen addig a pillanatig, amíg Totó meg nem jelent, és ellenállhatatlan vágyat nem érzett arra, hogy a pamacshoz felugorva, az egészet magához ne húzza. Nem sok minden bánta, csak pár pohár, aztán rohanás porszívóért, rohanás törölgetni a kidőlt italokat, de Totóval kapcsolatban nagymamásodtunk és nagypapásodtunk. (...)
Engem is meglepett a '89-ből előkerült Orbán videó, amit tegnap este néztem meg a neten. Jó pár évvel ezelőtt hallottam, hogy létezik egy ilyen kijelentés. (...) Meg kell, hogy valljam, nekem nem is az a legizgalmasabb ebben, amit akkor mondott, hanem, hogy milyen más karakterű üzenete van a '89-es Orbán Viktornak és a mostaninak. (...)
Vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra, sok boldogságot a lányoknak, asszonyoknak. Húzzunk bele!"